Bodor Lászlo Versei
Az ország almafája
Szomoruan állt az ország fája,
Vadhajtás lett egyik ága.
Nagy reményü szép kis hajtás,
De szükségessé vált egy éles vágás.
Azt hitte már övé a világ,
Elfeledte õ csak egy kis ág.
Tudatosan koncentrált a célra,
Haladt a cél felé, de mindig csak jobra.
Elvakult hívta õt a fény,
Nem látta a szenvedést, hogy nincs több remény.
Azt hitte már övé a világ,
Elfeledte õ csak egy kis ág.
Fenhangon szónokolt én vagyok a vezér,
Ki engem követ a csucsra bizton elér.
A fiatal hajtások szédülten követték,
Minden szavát itták, hitték.
Azt hitte már övé a világ,
Elfeledte õ csak egy kis ág.
Szép tavasz reggel, arra járt a kertész,
Napsugár fényében villogott a fürész.
Szakértelemmel körbe járta a fát,
Vadhajtás ez! nem kell ez az ág.
Rögvest tett követi a gondolatát,
S a felesleges ágtól megszabaditja a fát!
Fájdalomtól könnyezve; hullott le a kis ág,
Késõn de rájött: Mégsem övé ez a világ.
Termékeny lesz újra az ország fája,
Nincs már vadhajtás, felesleges ága.
Minden kis ág tudja már a helyét.
Feleslegesen nem szívják, életet adó nedvét.
Gyõzött az élet, szép lesz megint a világ,
Csak lehullott, egy élösködõ kis ág!
By, Bodor Laszlo
Copyright 2006
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
Bodor Lászlo Versei